A rét farsangol s itt állok vigasztalan
fakó kalap fejemben és fejem
régi világ fájdalommal teli
Ma reggel az akácfa mint a bomba
széjjelrobbant ezer fehér virágba
s a szántókon pipacs-fáklyásmenet
Illat csepeg kamasz gliciniákból
a déli rózsák tágra tárják keblüket
a szomjas méhrajoknak
Víz ömlik sziklák közt állat kiált
Az Isten nyitva tartja a teremtést
nyolctól nyolcig naponta
És csábít szenved megadja magát
minden csak én élet s halál tudója
félek már most örömtelen az ősztől
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése